A forgácsolás egy olyan fémmegmunkálási módszer, amikor a kiinduló termék felesleges részeit forgács formájában távolítják el. A forgácsolás történhet mértanilag határozott és határozatlan élű szerszámmal. A határozott élű szerszámok közé tartozik például az esztergakés vagy a fűrészlap, a határozatlan élű szerszámok közé például a köszörűkorong.
A forgácsoláshoz tartozik többek között:
- esztergálás
- gyalulás és vésés
- marás
- fúrás
- köszörülés
- üregelés
A forgácsolási lehetőségeket csoportosíthatjuk a mozgásviszonyok alapján is a következők szerint:
- a forgácsoló mozgás előtoló mozgás nélkül egyszeri forgácsleválasztást tesz lehetővé a munkadarab egy fordulata vagy lökete alatt;
- az előtoló mozgás a forgácsoló mozgással együtt folyamatos vagy többszöri forgácsleválasztást biztosít több fordulat vagy több löket alatt;
- a hozzáállító mozgás az a mozgás, amellyel a forgácsolás megkezdése előtt a szerszámot a munkadarabhoz állítják;
- a fogásvételi mozgás az a mozgás, amellyel a leválasztandó anyagréteg vastagságát beállítjuk, eredménye a fogásmélység;
- az utánállító mozgás korrekciós, hibakiigazító mozgás a darab és a szerszám között.
A forgácsképződés a következő részfolyamatok sorozata:
- rugalmas alakváltozás,
- képlékeny alakváltozás,
- elcsúszás az iránysíkban, azaz a forgácselem létrejötte,
- a forgácselem elmozdulása a szerszám homlokfelületén.
Forgácsoló szerszámok készítéséhez az alábbi anyagokat használják:
- szerszámacélok,
- ötvözetlen szerszámacélok,
- ötvözött szerszámacélok,
- gyorsacélok,
- keményfémek,
- kerámia szerszámanyagok,
- egyéb anyagok (pl. elbor-R, kompozit, gyémánt).